Segítség! Milyen hangkártyát vegyek?
Ha zenét szeretnénk szerkeszteni, hangot szeretnénk rögzíteni, netalán meglévő képességeinket szeretnénk professzionálisabb eszközökkel bővíteni, bizony jól jöhet egy megfelelő hangkártya, vagy más néven audió interfész. De a kiválasztás nehéz lehet, hiszen rengeteg gyártó kínál ilyen eszközöket. Honnan tudhatjuk meg melyik gyártó melyik terméke a megfelelő a számunkra? Természetesen hasznos, ha a youtube-on böngészünk válaszra várva, ugyanakkor sok videó nagyon elfogult és egyáltalán nem ad valós képet az egyes hangkártyák valódi képességeiről. Így igyekszem most egy hiánypótló összeállítást készíteni a jelenleg forgalomban lévő hangkártyákról és azok képességeiről.
Alapvetően öt kategóriába sorolhatjuk ezeket az eszközöket a hangminőségük alapján.
Az első kategória a legolcsóbb szegmens. Ezek a hangkártyák jellemzően nem használnak egyedi drivert, csak bedugjuk a gépbe és működnek. Ezeknek a hátránya, hogy csak 16Bit/44.1kHz értéken képesek működni. A jel/zaj viszonyuk is elmarad a többi kártyától. Ezeket az egységeket csak akkor érdemes megvásárolni, ha nincs szükségünk extra hangminőségre és nem a zeneszerzés, hang editálás, hangszer felvétele a fő feladat.
A második kategória már egy picivel drágább az elsőnél, de még mindig olcsónak számít. Az ár egyébként nagyjából tükrözi az eszköz képességeit. Ezek az eszközök már képesek nagyobb bitmélységgel és nagyobb kHz értéken rögzíteni. A legtöbb ilyen kártya alapszintű feladatokra kiváló. Ugyanakkor ebben mezőnyben sok olyan eszközt fogunk találni, amelyek a profi eszközöktől sok tekintetben elmaradnak. Ilyen például a jel/zaj viszony. A jobb termékek kimeneti jel/zaj viszonya akár 120 dB értékű is lehet. Ez extrém jónak számít. És általánosan elmondható, hogy a harmonikus torzításuk is jelentősen alacsonyabbak mint az olcsóké, ahol a kimeneti jel/zaj viszony előfordulhat 85dB értéken is. A nagy különbség, ha csak információként tekintünk rá, valóban nagy. Használat közben azonban ez nem olyan tragikus.
A harmadik kategória a tisztességes középkategóriás eszközökbe tartozik. Itt már olyan általános hangminőséggel találkozunk, ami elég sok feladatra megfelelő már. Viszonylag jó előfok, viszonylag zajtalan mikrofonos felvétel, viszonylag zajtalan line-in out kimenetek. A legtöbb esetben egy ilyen képességű hangkártya már elég szinte bármire.
A negyedik kategória sok szempontból professzionális képességeket mutat, a legjobbakkal versenyez, de árban még viszonylag könnyen elérhető. Itt jellemzően bizonyos funkciók csak alapvetőek, nincsenek extrák, cserébe viszont az általános hangminőség kitűnőnek mondható.
Az ötödik kategória már szinte minden szempontból kompromisszummentes. De mi számít jó minőségnek? Valamihez mérni kell a képességeket. És ezek az információk bizony könnyen elérhetők az eszköz online leírásában. A következő adatokra kell odafigyelni:
Előfok: jel/zaj viszony. Minél nagyobb, annál jobb
Előfok: THD Teljes harmonikus torzítás értéke. Minél kisebb annál jobb.
Line-In: Jel/zaj viszony és THD érték.
Line-Out: Jel/zaj viszony és THD érték.
Szigorúan erre koncentrálva ezek az értékek számítanak. A döntést befolyásolhatja a ki és bemenetek száma, az egyéb hozzáadott szolgáltatások mennyisége, lásd DSP, vagy különleges funkciógombok, kényelmi szolgáltatások.
Akkor most lássuk a listát. Előre szólok, hogy hosszú lesz.
Mikrofon előfok bemenet Jel/zaj viszony dB(A):
Apogee Boom
122
Focusrite Clarett 2Pre USB
119
Focusrite Vocaster Two
112
Focusrite Scarlet 18i20 Gen3
110
Focusrite Scarlett Solo Gen3
110
Focusrite Scarlett Solo Gen2
106
Motu Ultralite-MK5
119
Motu M2
115
Audient ID44 MKII
116
Audient ID4 és ID14 MKII
113
Audient Evo 4
115
Audient ID14
112
RME Babyface Pro FS
116
Universal Audio Volt2
112
SSL 2
110
Tascam US-2X2HR
110
Antelope Zen Go
110
Presonus Studio 24c
107
Presonus Relevator ID44
102
Presonus Audiobox Go:
90
Behringer UMC404HD
104
Behringer UMC202HD
100
Behringer UMC22
85
Behringer UM2
84
M-Audio Air
103
M-Audio M-Track Solo/Duo:
88
Steinberg UR22c
103
Steinberg UR22 MK2
100
Lewitt Connect 6
100
Mint az látható a Behringer, a Steinberg és az M-Audio egyáltalán nem jeleskedik a jel/zaj viszony tekintetében. A helyzet az, hogy egy átlagos felvételt ezek többségével is meg lehet csinálni anélkül, hogy azt éreznénk, valami hiányt szenvednénk. De 90dB alatti jel/zaj viszony professzionális környezetben már problémás választás lehet.
Következzék a kimeneti dinamikatartomány. Nagyobb értékek esetén érezhetően pontosabb lesz a kimeneti hang, kevésbé érezzük kásásnak a jelet. Professzionális használat esetén törekedni kell a maximum értékre.
Apogee Boom
122
Focusrite Clarett 2Pre USB
118
Focusrite Scarlet 18i20 Gen3
107
Focusrite Vocaster Pro
108
Focusrite Scarlett Solo Gen3
108
Focusrite Scarlett Solo Gen2
106
Motu Ultralite-MK5
125
Motu M2
122
Audient ID44 MKII
126
Audient ID4 és ID14 MKII
125
Audient Evo 4
112
Audient ID14
117
RME Babyface Pro FS
125
Universal Audio Volt2
110
SSL 2
112
Tascam US-2X2HR
111
Antelope Zen Go
128
Presonus Studio 24c
104
Presonus Relevator ID44
102
Presonus Audiobox Go:
100
Behringer UMC404HD
107
Behringer UMC202HD
107
Behringer UMC22
92
Behringer UM2
92
M-Audio Air
102
M-Audio M-Track Solo/Duo:
96
Steinberg UR22c
107
Steinberg UR22 MK2
103
Lewitt Connect 6
104
Kimeneti dinamikatartományban a Behringer és Az M-Audio továbbra is hátul kullog, de míg az M-Audio még az elfogadható kategóriában mozog, a -Behringer termékéből csak a HD jelzésű kártyák érnek el jobb eredményt. Itt szinte már el is dőlt, hogy az UM2 és az UMC22 elnevezésű kártyák nem feltétlenül stúdiós szintű munkára vannak kitalálva.
A teljes harmonikus torzítás mértéke az analóg jel digitálissá alakításában nehéz eset, ugyanis nem minden gyártó adja meg ezeket az adatokat. Ha ilyen jelzést látunk, akkor az érték alacsonynak mondható és ez kiemelkedően jó értéknek számít: <0.0003% A legtöbb gyártó terméke <0.002 érték körül mozog. Ez hangzásban még nem olyan negatív érték, hogy számottevően befolyásolja a jelet, de a Behringer jellemzően nem adja meg azt az értéket, ami elgondolkodtató, mivel esélyes, hogy nem túl jó értékkel rendelkezik. De a harmonikus torzítás nem csak a bemeneten számít, hanem a mikrofon bemeneten és a kimeneten is. Mindezen értékek összessége adja meg, hogy egy hangkártya mennyire számít jó hangminőségűnek.
Ezek alapján a Focusrite Clarett 2Pre, a Motu Ultralite-MK5, és a RME Babyface Pro FS interfészek a legjobbak és ez tükröződik az árukon is. Ide sorolható még az Audient hangkártyák többsége is, ugyanakkor ezek olcsóbbak, kitűnő választás lehet alacsonyabb összegekben.
Bizonyos tulajdonságaiban az Antelope Zen Go elképesztő, néhol viszont átlagos. Sajnos a hozzá kapható plugin pack csak online internethasználat esetén hajlandó működni. Illetve az Analog/digital konvertere közepesnek mondható.
A népszerű UAD Volt2 csak a stabil középkategória szintéj éri el. A leggyengébb értékeket a Presonus és Behringer hangkártyák érik el az M-Audio kártyákkal karöltve.
A leggyengébb Behringerek kivételével bármelyik kártya használható zenei céllal, de Mastering jellegű használatkor, ahol fontos a ki és bemeneti jel/zaj viszony már érdemesebb a drágább eszközöket választani. Az sem mindegy mire van még szükségünk. Ha sok ki és bemenetre vágyunk, máris szűkülnek a lehetőségek. Ha DSP-re van szükségünk, az UAD és az Antelope jöhet szóba. Ha pedig szeretnénk, hogy a hangkártyánk egyben DAW kontrollerként is üzemeljen, akkor az Audient termékek jöhetnek szóba.