A magyar zenészek, szakemberek helyzete 2023-ban.

Ha rövid cikket akarnék írni, azt írnám a címre reflektálva, hogy pocsék. Hosszasan kifejtve azonban rengeteg összetevőből áll a siralmas helyzet kialakulása. Mivel egy kis ország vagyunk kevés ráhatással, ezért nem igazán vagyunk abban a helyzetben, hogy a globális trendeket bármennyire is befolyásolni tudjuk. Ehelyett mindig csak rohanunk a vonat után amit mindig nyugatról indítanak. És most először úgy néz ki, hogy nyugaton se tudják, merre fog menni a szerelvény.

Az egyik fő probléma, hogy a jelenlegi rendszer nem engedi meg, hogy igazi sztárok és sztártrendek alakuljanak ki. Anno ott volt Michael Jackson, George Michael, Celine Dion, Whitney Houston, hogy csak a legismertebbeket mondjam. Lehet, hogy a zenéjük mai füllel hallgatva elmaradott, de az elmondható volt róluk, hogy a sztár mivoltukat hosszú évtizedekig tartani tudták, mert másként működött a rendszer és mert tudtak énekelni is. Az akkori rendszer nem egy trendet akart meglovagolni, hanem a lehető legszélesebb zenei palettát biztosítani a hallgatóknak, hogy legyen miből választani. Nyilván akkor is érvényesült a trendkövető magatartás, ami elfért a többiek mellett. Ma azonban az algoritmusok diktálnak. Ha meghallgatsz egy zenét Youtube-on vagy Spotify-on, szinte törvényszerűen olyan stílusú előadókat fog ajánlani a rendszer, mint amit előzőleg meghallgattál. Ezzel önmagában nincs baj, de ezzel párhuzamosan egyre kevésbé találsz meg olyan műfajú zenéket amiket lehet, hogy szeretnél, ha meghallanád. Ha a hallgató egy kevésbé tudatos zenefogyasztó, szinte garantált, hogy a zenei ízlése egy bizonyos irányba fog csak fejlődni. És mivel az algoritmus nem zeneértő, ezért nem azt fogja nézni, hogy az adott dal jó-e, hanem azt, hogy mennyien hallgatták. A leghallgatottabb zenéket jellemzően a fiatalok kapják fel, de ők pont az a korosztály akik a leginkább befolyásolhatóak és akiknek a zenei ízlése a legpocsékabb. Magamból indulok ki, az én koromban DJ. Bobo és Dr.Alban volt a nyerő. Micsoda ízlésficam ez ma már. Ugyanakkor csak beugrott az eurodace mellé egy kis Prodigy, vagy Frank Sinatra is, hogy a Cure-ról és a Guns N' Roses-ről ne is beszéljünk. Tehát a fő irány mellett volt lehetőségünk valami mást is hallgatni és megtalálni benne a jót. Ez ma már nincs, ugyanis a trendfigyelő algoritmusok azt tolják az arcunkba amit a fiatalok felkapnak, az együttesek pedig mivel ma már semmi se biztos és a fene tudja mi az ami bejöhet, meglovagolva a trendhullámot ugyanolyan gagyi vackot kezdenek el gyártani, mint amit az algoritmus ajánl, mondván, ha ezzel tud pénzt keresni, akkor ezzel fog.

Szóval ez a nemzetközi állapot. És mivel a magyar zene mindig is trendkövető volt, ezért ebben a közegben még inkább felerősödik ez a negatív hatás. Vannak még jó magyar előadók, együttesek és dalok, de egyre szűkebb a tér ahol a hallgatóhoz eljutnak.

Nemrég megnéztem a Rádió1 toplistáját. 49 külföldi előadó volt benne, legalább 30 hasonló hangszerelésű zenével és csak egy magyar volt benne, az is az „Úristen” Őszintén szólva ez szégyen. Szinte csak a Petőfi rádióban hallottam érdemlésre méltó új dalokat mostanában. Úgy gondolom, hogy ezzel a jelenséggel most már nagyon kezdeni kellene valamit.

A másik probléma, hogy felhígult a szakma. Ez természetes velejárója annak, ha valaki egy szál laptoppal meg tud csinálni egy komplett zenét, de pont az az igényesség tűnt el ami a profik képessége. Ismét magamat tudom felhozni, kezdő időszakomban én is csak lekövettem a külföldi trendeket, de nem társult hozzá elég tudás, hogy az igényes is legyen. Akkor ez még nem volt hatással a profi közegre, mert ha szar volt a zeném visszadobták és azt mondták, hogy vidd el egy normális stúdióba. Ez ma már nincs. A pénzhiány arra ösztönzi az előadót, hogy saját maga oldja meg a teljes gyártási folyamatot ami jó esetben jól sikerül, rossz esetben egy közepes tucatvacak lesz. Melyek a legfőbb ismérvei a hibás zenének? Ha egy verse alatt elhangzik legalább háromszor ugyanaz a szó, tuti, hogy nem profi írta a szöveget. Alapszabály, hogy nem csinálunk gyakori szóismétléseket, mert kibaszottul amatőr. Ha fejlődni akarsz, legalább olvass verseket vazze! Ja hogy az túl retró? Akkor maradj igénytelen!

Az éneknél maradva néhány középkorú olvasom nyilván emlékszik a Bonanza Banzai 'Induljon a banzai” című dalára amit Ákos penetránsan szarul énekelt fel mai önmagához képest. Induljon a banzaaaj essen szét a haaaz. Hol van az artikuláció? Az á betűt nem a-nak ejtjük! Amikor ezt rögzítették, még ők is amatőrök voltak, de ilyet ma is tucatnyit hallok még viszonylag elismert előadóktól is. Menj el énektanárhoz, vagy keress valakit aki megfelelően instruál felvétel közben! Nyisd ki a szádat! Ebből ismét kiderül, hogy az amatőr közeg nagyon lassan biztosítja a fejlődés lehetőségét, de mivel a zene mára szinte tényleg csak trendkövetésből áll és alig lehet megélni belőle, senki nem fog több munkát tenni bele, mint amit ésszerűnek gondol.

A harmadik probléma a pénz. Egy átlagos magyar előadó ma nem feltétlenül a jogdíjból él meg, hanem a fellépésekből. Azzal, hogy kinyírták a KATA adózási formát szinte garantált, hogy a legtöbb zenekar lehúzhatja a rolót. Ahhoz, hogy ugyanannyit keressen az adott zenekar, mint az előtte lévő évben, dupla annyit kellene dolgozni. De hogyan teszi ezt meg, ha az önkormányzatok a rezsi emelkedése miatt sorra mondják le a fellépési lehetőségeket? Eddig a fellépések jelentős hányadát az önkormányzatok finanszírozták. Most ez is oda lesz. Zenekarok helyett jönnek a szóló előadók a playback haknival, mert másra nem lesz pénz. Mindez oda vezet, hogy ismét lejjebb lépünk a minőségi létrán. Persze ezt fel lehet fogni tisztítótűzként, amiben az erős elhatározásúak megmaradnak és a gyengék kihullanak. Csakhogy az erősek is csak a folyamatos tévészereplés mellett képesek megmaradni. A mai tévécsatornákról pedig sok dolgot el lehet mondani csak azt nem, hogy minőségi lenne.

A pénzhiány a hangmérnököket is érinteni fogja, hiszen ha valamelyik előadónak lenne is hajlandósága arra, hogy egy magasabb minőséget képviseljen, az se fog pénzt szánni rá. A közepes koncertlebonyolító cégek innentől olcsóbb cuccokkal dolgoznak, a kicsik megszűnnek, vagy vegetálnak. Csak a nagyok maradnak, ott viszont olyan lesz mintha mi se történt volna. Ugyanez a stúdióknál. Mivel már lassan azt is az állam dönti el haveri alapon, hogy kinek a zenéje mehet rotációban, nagyjából az az egyetlen túlélési taktika sikeres, ha nekiállsz olyanokkal is ismerkedni, akikkel normális esetben szóba sem állnál. Hátha csurran cseppen valami.

A negyedik probléma. Az állam szerepe a kulturális közegben. Valami nem stimmel, de nem tudom meghatározni, hogyan kellene ezt helyesen csinálni. Talán úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy túlságosan egypólusú a dolog. Ma csak akkor lehetsz valaki, ha mindig az adott kormány szekerét tolod. Tóth Gabi ősmagyarrá válása is ehhez vezethető vissza. Nagy Feró, aki régen rendszerellenes volt, ma már a Fidesz portfóliójából kukucskál. Győzikéről ne is beszéljünk. Ők így vagy úgy azt ismerték fel, hogy nincs értelme olyan szépnek és igazságosnak tűnő elvek mellett kitartani amit ma már senki nem követ. Helyes út ez? Társadalmi szinten semmiképp. Egyéni szinten viszont meg tudom érteni azt is, aki így cselekszik. Könnyű erre az útra lépni, hiszen nem ölünk meg vele senkit. Egy normális társadalmi helyzetben úgy hiszem egyetlen zenésznek sem kellene politizálnia. Csakhogy ez most nem egy normális társadalmi helyzet és szinte törvényszerű, hogy mindezeknek meg kell történnie.

Összegezve tehát a teljes popszakma egy lefelé tartó spirálban van, ami végén semmi jó nincs. Hogyan lehetne megoldani ezt a helyzetet? Megoldani nem lehet, enyhíteni sem igazán. Szóval a túlélésre marad a trendkövetés, az alacsony színvonalú valóság show-ban való szereplés, botránykeltés és a politikai hovatartozás megerősítése. Ma a saját erejéből csak az lesz elismert előadó, akinek van kezdeti tőkéje és olyan atombiztosan dolgozik a karrierjén, hogy más választás lélekben fel sem merülhet benne. Ezzel is van azonban egy kis gond. Az igényes kulturális eseményekre vágyók száma jelentősen csökkent Magyarországon. Aki tudott, az más országba költözött, akik itt maradtak bemattultak. Mivel ez a tendencia folytatódni fog, egyre kisebb igény lesz az igényes produkciókra. Még tíz év és már felszólalnunk sem lesz értelme ezen tendenciák ellen.