Kompresszor, maximizer funkciói

A kompresszorral a hangszín dinamikáját tudjuk kezelni. Lehetőség van arra, hogy olyan eredményt produkáljunk vele, mint a limiterrel, vagy maximizerrel, tehát megemeljük a hangerőt, de a kiugróan erős amplitúdó értékeket visszafogja. Az esetek kisebb százalékában képesek vagyunk fordított hatást elérni. Azaz a dinamikát vesztett hangunkat ismét dinamikusabbá tehetjük. Ez utóbbi lehetőség leginkább akkor hoz eredményt, ha nem egy komplex zenén alkalmazzuk, hanem szóló sávokon. Természetesen ez nem zárja ki, hogy a kompresszort komplexebb hanganyagon alkalmazzuk dinamika növelésre, de sűrű, folyamatos jel esetében csak finomítani tudunk a hangzáson. Ez utóbbi esetben a kompresszor használata inkább az átlagos hangerőarány maximalizálására lehet alkalmas, ami dinamika csökkenést okoz. Komplex hangminták esetében a multiband kompresszort használjuk. Funkcióit tewkintve ugyanazt csinálja mint amit egy hagyományos kompresszor, de a jel frekvenciatartományait elosztja mély, közép és magas tartományokra, ezeket külön tudjuk kezelni. Előnye, hogy az a beállítás amit az egyik tartományban végzünk, nem hajtódik végre a másikon. A dinamikatartomány a leghangosabb és a leghalkabb amplitúdócsúcs közötti érték decibelben. Ha ez nagy akkor a zenénk dinamikus.

Tegyük fel, hogy van egy hangszínünk, amelynek amplitúdócsúcsai maximumon állnak, de néhol, gyengébb a jel erőssége. A jel megváltoztatásához a következő beállításokat kell kezelni.

Threshold-küszöbérték: Az az érték dB-ben megadva, amely hangerőértéktől magasabb amplitúdóval rendelkező jeleket a kompresszor módosítani kezdi. Ha tehát a hangszínünkben az amplitúdócsúcsok mondjuk 0 dB értéken maximalizálódnak, és a threshold -6 dB értékre van állítva, akkor a kompresszor 6 decibel értékkel fogja csökkenteni a jel hangerejét, de csak ha a ratio arány legalább 10:1. Ezt a helyzetet a második ábra mutatja. Az első képhez viszonyítva látható, a második képen, hogy a 0 attack és -6 dB threshold értékre állított kompresszor lecsökkentette az amplitúdócsúcsokat -6 dB hangerőre, de az annál gyengébb jelet nem módosította.

Attack: A jel megváltoztatásának kezdő ideje, ami milliszekundumban van megadva. Ha ez az érték nulla, akkor a kompresszor azonnal végrehajtja a változtatást azon amplitúdócsúcsok esetében, ahol a jelerősség meghaladja a threshold értéket. Ha 5 ms, akkor ezt a változtatást csak 5 ms késleltetéssel fogja megkezdeni. Az első képhez viszonyítva látható a harmadik képen, hogy az attack értéke nem nulla, azaz késleltetve csökkentette le a csúcsokat.

Release: Ha az attack és a threshold érték alapján a változás végbement, megadható, hogy a jel mennyi idő után próbáljon meg visszaállni az eredeti állapotába. Ha az attack értéke 0, akkor ez az állapot soha nem fog bekövetkezni mert az attack a rá vonatkozó hangerőcsökkentést azonnal végre akarja hajtani. Ilyenkor az attack és a release egymás ellen dolgozik.

Ha a release time értéke hosszú, a a módosított jel sokáig nem tér vissza az eredeti alakjába. Ha rövid, akkor a hullámforma megpróbál mihamarabb visszaállni az eredeti alakjára, de ezt az attack, ha 0 az értéke, akkor megakadályozza. Ebben az esetben a jel a negyedik kép alapján módosul. Látható, hogy rövid release idő esetén a csúcsok lekerekednek, szögletesebbé változnak. Nagyon kicsi release idő esetén, ezzel párhuzamosan a torzítás esélye is megnő. A két funkció hadakozik egymással.

Amennyire lehetséges a rövid időt csak akkor használjuk, ha a többi beállítással nem végzünk extrém módosítást!

Ratio: Ez egy aránypár. Ha a ratio értéke 1, vagy 1:1, hiába van beállítva a többi paraméter, a kompresszor nem végez módosítást. Ha a ratio értéke legalább 10:1, akkor a threshold maximálisan be tudja tartani a hangerőcsúcsok limitálását. A ratio értéke leginkább a threshold működésére van befolyással. Ha az eredeti jel 2:1 ratio mellett 1 dB-el menne a threshold küszöbérték fölé, akkor a hang 0.5 dB értékkel túl fog lépni a threshold értékén. 3 dB mértékű túllépés esetén a jel 1.5 dB-el fog túllépni a thresholdon.

Gain, vagy make-up: Ezzel a már megváltoztatott anyag kimeneti hangerejét növelhetjük meg.

Input gain. Itt a még módosítatlan hangerőt növelhetjük, vagy csökkenthetjük arra a szintre, ahol a kompresszor számunkra ideálisan végzi a beavatkozást.

Most már elméletben tudjuk, hogy a kompresszor miként végzi a dolgát, de a gyakorlat ennél az eszköznél nagyon sokat számít. Ha van rá időnk, úgy tekergessük a beállításokat, hogy visszaellenőrizzük az itt leírtakat! Érezzünk rá a működésre! Enélkül ugyanis a kompresszor nem lesz kezesbárány.

A maximizer hasonlóan működik a kompresszorhoz, azonban pár funkció hiányzik. Mivel az attack érték fixen nulla, ezért ilyen beállítási lehetőség nincs. Nincs Ratio érték sem, mert az ilyenkor a maximális értéken áll. Egyes plug-in szoftverek esetében van Release time, de a beállítása csak kisebb mértékű beavatkozást enged. Ami jelentősen megváltozik ilyenkor, az a Threshold funkciója. Itt ugyanis nem azt adjuk meg neki, hogy hány decibellel csökkentsük az amplitúdó csúcsokat, hanem, hogy hány decibelnyi értékkel növeljük a bemeneti hangerőt. Ezzel a funkcióval gyakorlatilag a maximum 0dB érték határához préseljük az amplitúdócsúcsokat, vagy ahhoz az értékhez amit megadunk neki. Ezáltal a jel hangereje globálisan megnövekszik, de a dinamikája csökken, hiszen az egyes amplitúdócsúcsok közti távolság csökken. Ha finoman használjuk, akkor csak a leghangosabb jelcsúcsok préselődnek a falhoz. Ha agresszívabban használjuk a Threshold értéket, akkor viszont túl sok helyen történik beavatkozás. Ha az adott sávban sok a mély basszus frekvencia, ez levágható egy EQ segítségével. Mivel ezek a frekvenciák a leghangosabbak a jelfolyamban a kompresszor/ maximizer előtt használva az EQ csinál egy kis mozgásteret. Ez segíthet abban, hogy a hangerőt a kívánt módon alakítsuk, ha a beavatkozás amúgy jelentős.