Bár a két könyvem inkább hangmérnöki, -vagy a ma oly divatos kifejezéssel élve- hangmesteri tevékenységeket mutat be, mégis inkább zeneszerzőnek tartom magam. A jelenlegi tudásom azonban nem velem született tudás. Amikor elkezdtem az első műveim komponálni, még semmit sem tudtam, sehol nem voltam. Elég nagy hátránnyal indultam, ugyanis semmilyen zenei előképzettségem nem volt. Ez pedig érződött is a képességeimen. Valljuk be őszintén, ritka gagyi zenéket csináltam. De meg volt bennem a lelkesedés és a kitartás, ennek eredménye az, hogy ma is űzöm az ipart. Eredetileg filmrendező akartam lenni, de lusta voltam és kerestem valami olyan egyszerű művészeti tevékenységet, ami otthon is művelhető. Így jött a zenecsiholás. Akkoriban még nem volt trend az a rosszindulat amely ma a kezdők felé irányul, ezért nem is volt senki aki elvette volna a kedvem tőle. Mázlim volt. A mai zeneszerkesztőknek nincs könnyű dolga, mivel az örömmel készített zenéjüket amint posztolják a facebookra, máris lehurrogják. Néhányan azok közül akik arrogánsak, meg is érdemlik, de sokan talán alaptalanul kapnak rossz kritikát másoktól. Nekem anno abban volt szerencsém, hogy elhelyezkedhettem egy stúdióban, ahol végül rengeteget tanulhattam. Ez ma nem adatik meg mindenkinek.

A sors úgy hozta, hogy ezen a területen maradtam. Végül bizonyos zenei törvényekre magam jöttem rá. Nincs jobb érzés, mint amikor felgyullad a lámpa és megérted azt, mit mikor kell csinálni ahhoz, hogy a végeredmény jó legyen. Az idő távlatából azt kell mondanom, hogy jót tett nekem az a kíváncsiság ami folyamatosan vezérelt. Tanulni új dolgokat, beszívni az infót. Így jött a zenei szoftverek programozása is. Ez a terület egy sor olyan új dolgot mutatott meg nekem, amelyek nagyon hasznosak voltak a számomra abban, hogy miként keverjek ki egy dalt. Ugyanakkor ez a terület tárta fel számomra azt a tényt is, hogy nem mindig kell a szoftverektől várni a csodát. A mai napig fejlődök. A 4 évvel ezelőtti zenéim ma például egészen másképpen keverném ki. Szerencsés vagyok, mert részem volt a magyar popzene aranykorában dolgozni. Sikerült részt vállalnom a Dj korszakban is. És mivel fejlődni akartam, néha rockzenékbe is belepiszkáltam. Az egyetlen terület ahol nem igazán van jó referenciám, az a filmzene. Ha van valamilyen terület amiben 200 százalékon tudok teljesíteni, az a nagyzenekari, filmzenei világ, még sincs belőle túl sok referenciamunkám. Azt hiszem hálás lennék a sorsnak, ha ebben a szegmensben kapnék valami igazi kihívásnak való melót.

A fenti példából látszik, milyen fontos a kapcsolatépítés. Filmes közegben nem nagyon van kapcsolatrendszerem, ezért is nehezebb egy-egy komolyabb munkát elcsípni. Magad uram, ha szolgád nincs alapon felvettem a kapcsolatot Antal Nimróddal, illetve Nemes Jelessel is, de az ilyen direkt megkeresések általában nem járnak sikerrel. Az egészből a haszon annyi volt, hogy Antal Nimród utáni nyomozásomban beszélhettem Ambrus Attilával, meg Madarász István filmrendezővel. Tudom, hogy ilyen helyzetben érdemes inkább lentről építkezni, de ha van egy elképzelésünk valamiről, tegyünk is érte, hogy megvalósuljon. Ha elsőre nem jön össze, majd összejön máskor.

A „siker” néha akkor jön amikor a legkevésbé gondolnánk és a legspontánabbul viselkedünk. Bennem nem uralkodott el a félelem, hogy esetleg nem vagyok alkalmas arra a feladatra, hogy egy stúdióban dolgozhassak. Pedig visszagondolva az első időszakra, mai szemmel nézve nem voltam rá alkalmas. De éltem a lehetőséggel és ezt javaslom mindenkinek, ha válaszúthoz érkeznek. A legutolsó ilyen alkalom a Mastering könyvem megírása volt. Be kell valljam, előtte volt egy kemény mélypontom, az akkori párom előtte hunyt el rákban. Ráadásul amikor még élt, egy új helyre költöztünk. A halála után sokat gyötrődtem. Tök egyedül voltam egy számomra idegen városban. Nehezen tudtam zenét írni. Ha volt benne egy depisebb harmónia, az lehúzott. Több évig tartó önkínzás után leltem rá egy menedékre, ami nem a zene volt, hanem az írás. Teljesen ösztönösen döntöttem úgy, hogy megírom a könyvet. Nem érdekelt, hogy ki tudom-e adni, nem érdekelt semmi elterelő gondolat. Végre úgy tudtam koncentrálni egy adott feladatra, ahogy talán előtte sohasem. És láss csodát, amikor elkészültem a könyvvel, szinte azonnal kaptam egy nagyon jó nyomdai ajánlatot a semmiből. Annyira jó lehetőség volt, hogy hülye lettem volna nem kihasználni. Néha a tett halála a gondolkodás. Nálam ez nem volt probléma, mert nem gondolkoztam, csak cselekedtem. Néha kaptam a könyvem kapcsán negatív kritikát, főleg olyanoktól, akik nem is olvasták el azt, de ezeket a visszajelzéseket nem negatívan fogtam fel, inkább abban segített, hogy a következő könyvemnek már felkészültebben vágjak neki. Mindezekből talán látszik, hogy a siker ebben a szakmában sokszor csak kicsi apróság, mégis nagyon értékes tud lenni. Ha pedig sikereket akarunk elérni, akkor nem szabad hagyni, hogy a félelmeink diktáljanak.

Ma nyugodtan ki merem mondani, hogy sikeres vagyok. Vannak nálam sokkal jobban preferált zeneszerzők a szakmában, de a siker nem csupán abból áll, hogy hányan ismerik a neved az országban. Rólam nem írnak cikkeket az újságok, de amióta létezik a weboldalam, 100 ezer feletti látogatóm volt. Ha ennek a fele csak keresőrobot, akkor is borzasztó megtisztelő, hogy egy kisvárosnyi ember látogatta meg idáig az oldalam.

További cikkek

Comment Form is loading comments...