Ha már zenélsz.

Ebben az írásban azt a folyamatot írom le, amelyen sokaknak végig kell menni ahhoz, hogy alapvetően jó zenéket és jó mixet készítsünk. Négy fejlődési szint létezik. Az első a kezdők kategóriája. Ebben az időszakban a zenélni vágyó ember szinte semmit nem tud, és ha netán hozzá is jut a fontos keverési tanácsokhoz, a zene mégsem lesz tökéletes. Ez egyértelműen a gyakorlat, információ hiányának tudható be, és annak, hogy az illető nem rendelkezik megfelelő technikával. Rengeteg buktatóval lehet találkozni ebben az időszakban. Természetesen az évek alatt a fejlődés eljut egy következő szintre, amely a középhaladók kategóriájába tartozik. Ebben az időszakban már kevesebbet hibázik az ember, de a dalok még mindig ösztönszerűen jönnek létre, a keverésnél túl sokat hagyatkozik az illető a fülére, de tudatos keverést nem tud végrehajtani, mert nem ismeri a hangok összefüggéseit. Ilyenkor vagy jó lesz egy dal-keverés, vagy nem. A harmadik kategóriába azok tartoznak akik bizonyos szegmensben már tudatosak, bizonyos területen viszont nem. Jobb esetben a hiányosságokat az erősségekkel takarják. Ezek az emberek alapvetően már jó technika szerint dolgoznak, és csak néhány területen kellene fejlődni. A negyedik területbe a vérprofik tartoznak, akik jó mixeket készítenek, és tudják, hogy mit miért csinálnak.

Ezeknek a típusoknak a keveredéseivel most nem számolok, azaz, hogy az illető elméletileg mindent tud, de egész egyszerűen nincs füle, vagy túl beszűkült stílusban alkot. Ez utóbbi ugyanis szerintem hiba. Minden stílusnak más a jellegzetessége és ezt érdemes felismerni. Pont tegnap kevertem ki egy dalt, ahol a megrendelő egy minimal house típusú zenét alkotott. Amikor elküldtem neki a keverés első verzióját, nem volt elégedett. Azt mondta, hogy a keverés nagyon jó, de kiheréltem a stílus jellegzetességét. Utólag elemezve a helyzetet rá kellett jönnöm, hogy igaza volt. Az én keverésem túl popos volt. Viszont azzal, hogy elmondta az alap problémát azonnal reagálni tudtam, és képes voltam megváltoztatni a zene érzetét. Az ilyen jellegű változtatásokat úgy a legkönnyebb végrehajtani, ha tudjuk mi az, amitől megváltozik egy zene hangulata pusztán a keverés által. Ehhez pedig az kell, hogy több stílust is tanulmányozzunk.

Van egy aránylag fontos dolog amit érdemes megfogadni. Ezzel most az előző soraimban leírtaknak mondok ellent. Ha túl vagy már a középhaladó korszakodon, tudatosan keversz, tényleg magabiztos vagy, de még mindig érzel hiányosságokat, akkor ezt ne gondold cikinek! Ha ezen a szinten állsz, már kapásból benne vagy abban a szűk rétegben aki tud valamit! Alapvetően Magyarországra és a kis országokra jellemző, hogy a zeneszerző egy személyben mixing, mastering szakember, és még isten tudja mi. Ez magával hozza azt a téveszmét, hogy ahhoz, hogy megálljunk a lábunkon, mindent tudnunk kell. Nyilván jó dolog, ha több területen is megálljuk a helyünket, de felesleges minden irányba elszórni a figyelmünket. Külföldön vannak szakemberek, akik csak az énekkel foglalkoznak, míg mások a mikrofonozással. Tőlük senki nem várja el, hogy üljenek le mixelni. Ettől függetlenül is jó szakembernek gondolják magukat. Tehát itt leginkább a pszichológiai tényezőkről írok, hogy miként viszonyuljunk magunkhoz és a tudásunkhoz. Én sokáig szégyelltem, hogy nem vagyok jó zongorista. Bal kezes vagyok és alapból ballal játszanám a szólókat, a jobbal meg a harmóniát. A jobb kezem egyáltalán nem ügyes. De felmerül a kérdés, hogy kell-e nekem klasszis zongoristának lennem, ahhoz, hogy megkeverjek egy dalt? Nyilván nem. Tehát, ha keversz, nem kell jónak lenned abban, hogy tudd, a Linkwitz–Riley szűrő milyen algoritmus alapján dolgozik, de abban igen, hogy képes legyél különbséget tenni, ha kell.

Hiba esetén jelentős gyengeségként jelentkezik, hogy sértésnek veszi az illető, ha valaki negatívumokat sorol az elkészült mű hallgatásakor. Ilyenkor nem kell visszatámadni, értékelni kell a kritikát, mert ebből is tanulhatunk. A kritikát felül is lehet bírálni, nem kell mindig mindenkinek megfelelni, de így elemezhetjük a saját koncepciónk helyességét, vagy helytelenségét.

A különbség az ösztönös és a tudatos keverés között leginkább az effektek használatában jön ki, vagy abban, hogy egy adott zenei hatás elérése érdekében milyen frekvenciákon változtatunk. Van aki úgy tekergeti a kompresszort, hogy nem tudja, hogy az egyes tekerők mit csinálnak, de fül alapján beállítja azt a hatást, ami neki kell. Ilyenkor akár nagyon mellé is lehet nyúlni. Sokszori hallgatás után egy tekerőpoti eltekeréstől a fülünk, pontosabban az agyunk olyan változást hall a tekergetésnél, ami nem is jön létre. Szinte mindenkivel előfordult már, hogy úgy állítgatott egy EQ-t, hogy hallotta is a változást, miközben az effekt valójában nem volt aktív. Na meg persze, amikor úgy állítjuk egy hangszín hangerejét, hogy nem is azt a potenciométert toljuk fel ami az adott hanghoz tartozik. Ez egy érdekes jelenség. De pont ezért, ha nem tudjuk melyik paraméter mihez jó, az agyunk félrevezethet. A tudatos, tanulás alapú keverés tehát nagyon jól kiegészítheti az ösztönös keverést, és ez igaz fordítva is. Ha valamelyiket a kettő közül nem tudjuk jól alkalmazni, akkor a mix minősége a mázlifaktoron múlik.

Főleg a kezdők hibájaként róható fel, hogy csodát várunk egy szoftvertől. Az első könyvemben 200 oldal szól a mastering folyamatokról. A második könyvben ezt a folyamatot elintéztem pár oldalban. Ennek oka kettős. Egyrészt, nem akartam leírni újra ugyanazt, másrészt a mastering normális esetben tényleg csak pár sort érdemel. A kezdők az Izotope Ozone-tól várják a csodát, mert rengeteg funkcióval bír, de a profik számára a mastering nem több egy maximizernél. Egy jól kikevert anyagnak nincs szüksége térérzet növelőre, multiband kompresszorra, maximum egy EQ és egy Maximizer kell. Ahhoz viszont, hogy ezt az ideális állapotot elérhessük, a keverésnek tudatos folyamatnak kell lennie. A kezdők egész biztosan nem tudják, hogy egy multiband exciterrel is lehet EQ-zni. Ez egy profi számára egyértelmű, de erre a szintre gyorsabban eljutni csak tanulással lehet.

Ha tudjuk, hogy valamiben van még mit tanulnunk, az internet szerencsére sokakat megsegíthet egy-egy technikai megoldás esetében. Sajnos az internetre támaszkodás egyik hiányossága, hogy csak azoknak a problémáknak a megkeresésére koncentrálunk, ahol bizonyosan tudjuk a hiányosságokat. Így viszont elsiklunk olyan hibák, megoldások mellett, amelyekről nem is gondoltuk, hogy léteznek. Szót kell ejtenem a könyveimről, mert pont olyan témák fejtegetésébe mentem bele amely kapcsolódik a könyveim tartalmához. Ha azon gondolkodsz, hogy megveszed a könyveket, előre szólok, hogy ezek a könyvek nem profiknak szólnak. Igyekeztem nem száraz tartalomként leírni az egyes folyamatok megértését elősegítő szöveget és a keverés tudatos részét megpróbáltam a legérthetőbben beleírni, de abban egy könyv sem segít, hogyan légy ösztönösen is jobb. Viszont segít abban, hogy a legfontosabb témakörök egy helyen legyenek elérhetőek. Ha kezdő vagy, inkább a mixing könyvet javasolnám a számodra, mert bár a mastering könyvben is vannak érdekes információk, de ez kevésbé segít abban, hogy maga a keverés jobb legyen. Akárhogy is, de ahogyan a korábbi írásaimban is kifejtettem, mindennek az alapja a tanulás.

2016