Dialógus munkafolyamatok.

Egy filmben minden hangsáv fontos szerepet tölt be. Nyilván a dialógus kiemelkedik a többi hang közül. A dialógus információt ad át, a színész hangsúlya meghatározza az alaphangulatot. Gyakorlati példa nélkül elég nehéz átadni mire kell odafigyelni, de megpróbálom.

Nálad vannak a sávok, és el kellene kezdeni a munkát. Mivel kell kezdeni? A hangeffektekkel? Netán a zenével? Természetesen nem. Mindig a dialógus az első. Ki kell elemezni milyen minőségű anyagot kaptunk és ennek megfelelően kell elkezdeni dolgozni rajta.

Kaptam olyan film anyagot ahol a dialógus aránylag rendben volt, de már meg volt komprimálva, lehetetlenség volt lágyabb jeleneteknél a hangot is lágyítani, csak az EQ maradt és a hangerő változtatása. Egyúttal a kompresszor használata túl hangossá tette a zajt is és felerősítette a visszaverődéseket. A zaj csökkentésre és a visszaverődésre aránylag tűrhető megoldást nyújt az Izotope RX szoftvercsalád, de nagyon vigyázni kell vele, tényleg oda kell figyelni, hol van a határ, mert akár egy icipici Threshold különbség dB-ben kásássá teheti a hangot. Ezt az eszközt tényleg csak ott használjuk, ahol feltétlenül szükséges és már előre kell gondolkozni, milyen hang lesz a háttérben ami jótékonyan eltakarhatja a zajt.

A zaj kiiktatása néha csak egy egyszerű hangerőlevétel. Levettük a zajt, de azt tapasztaljuk, hogy nagyon üresé vált a tér. Ezt a legegyszerűbben rózsaszín zaj használatával tölthetjük be, de a munkafázis ezen részében még nem foglalkozunk. Az egyes jelenetek közötti jelentős hangerőkülönbségeket nagyjából egy szintre hozzuk. Komprimáljuk a jelet, egy minimális beállítással, az esetleges frekvenciabeli eltéréseket EQ-val egységesítjük. Az egy jeleneten belüli beszélgetések általában nem szoktak nagyon eltérőek lenni, de előfordulhat, hogy az egyik színész hangja túl mély zöngéjű, így érdemes a két eltérő beszélgetőpartnert közelebb hozni egymáshoz a frekvenciákban és hangerőben egyaránt. Hogy melyik hangot érdemes változtatni, az mindig egyedi megítélés kérdése. Igyekezzünk a lehető legkevesebb sávval dolgozni! Azaz, ha egy szakaszt a beszélgetésben EQ-zni kell, de egy másik részét nem, ne nyissunk új sávot, hanem az effektet az adott szakaszra helyezzük kizárólag! Nem ismerek minden editor szoftvert kellő alapossággal, de a legtöbbnél megvan az a lehetőség, hogy az effektet ne a sávra, hanem a megvágott szakaszra tegyük. Így átláthatóbb marad a kezelőfelület. Persze spórolhatunk a processzorral, ha csak egy effekt van a sávon és az van automatizálva, ugyanakkor ez nem célravezető, bele fogunk kavarodni egy idő után és az automatizálással történő hirtelen EQ paraméterek változtatása sem ad azonnali hatást, ha hirtelen kell váltani két beállítás között. Mindezek után ki fog derülni hol van még nem kívánatos zaj a felvételben, a zajt távolítsuk el, vagy csökkentsük elfogadható szintűre.

Előfordulhat, hogy utószinkron is történt. Ebben az esetben a helyszínen felvett és a stúdióban rögzített hang köszönőviszonyban sem lesz egymással. Ha az utószinkron egy elrontott felvétel pótlása, ezt egy szintre kell hozni. Erre az EQ, a legfontosabb fegyver. Zárt visszhangos térben zajló beszéd szimulálása esetén a Konvolúciós Reverb használata is szükséges. A pontos szimulációhoz a helyszínen szakember rögzít egy csattanó hangot. Ez egy impulzusválaszt eredményez. Ezt a csattanó hangot behívhatjuk a reverb szoftverébe ami kielemzi a csattanás után hallható visszaverődések frekvenciáját, hosszát és beállítja magát. Nekünk jobb esetben ezután csak a reverb hangerő optimalizálása a feladatunk. A reverb sztereó lesz, így ezt monósítani kell, ha az éppen zajló jelenet felvétele monó.

Lehet, hogy a színész saját cselekedeteit narrálja utólag. Itt kevésbé fontos a tűpontos hasonlóság, lehet, hogy itt akkor teszünk jót, ha a különbségeket kevésbé akarjuk eltüntetni, ezzel érzékelve a narráció mondanivalójának fontosságát.

A sztereó hangra visszatérve, megtörténhet, hogy a kapott dialógus felvétele sztereóban történt. Ez hacsak nincs valami különleges oka, felesleges és káros is. Moziban legalábbis káros lehet. Ha a felvételben atmoszféra zaj is van, mondjuk elsuhanó autók hangja halkan, vagy városi moraj szélzugás, az hátrányos lehet a moziban sztereóban. Természetesen nem törvényszerű, de előfordulhat, hogy a két oldalról jövő majdnem egyforma hang megpróbálja kioltani egymást. A végeredmény egy furcsa flanger, chorus szerű effekthangzás lehet, ha nem vigyázunk. Továbbá a moziban bal oldalon ülők jobban hallanák a szöveget a bal oldalon, a jobb oldalon ülők pedig a jobb oldalon. Ezért van kitalálva a moziban a középső hangfal. A dialógusok legtöbbször ide vannak sávozva monóban. Hacsak nem indokolt a sztereó, a dialógus legyen monó úgy, hogy az egyik oldali sávot kihagyjuk, a másikat középre tesszük, szükség esetén az atmoszférát külön felvett hanggal pótoljuk a két oldali hangfalakon.

Az általános javítgatások után rátérhetünk a többi sávra. Nyilván innentől már nem tudunk csak az effektekre , csak a dialógusokra koncentrálni, egyben kell hallani, érzékelni a szükséges változtatásokat. Ha egy nagyon fontos szívbemarkoló zene szól, hangosan, a dialógus adott szakaszát kell hozzá igazítani hangerőben, nem pedig fordítva. Egy csendesebb nyugodtabb résznél pedig nem kell hangos dialóg, szóval itt már elkezdjük a többi hanghoz igazítani a beszédsávot.

A kompresszor használatának módja a nyersanyag minőségétől nagyban függ. Zengő visszhangos felvételnél a kompresszor minősége nagyon fontos. Igyekezzünk mindig lágy beállításokat használni ne akarjunk extra rövid attack és release time értékeket. Problémásabb részeknél lehet, hogy manuálisan kell a szótagokat megvágva egyengetni a hangerőket. Túl nagy vágást ne alkalmazzunk a threshold értékkel, csak ha a hanganyag elég jó minőségű, ahhoz, hogy ez megengedhető legyen! Ha van rá mód, egy minimális komprimálást alkalmazhatunk a teljes sávra egy analóg opto kompresszorral. Ezek lágyak, nagyon jól illeszkednek az emberi beszédhez, a hangzás természetes marad. Azt is le kell azonban szögezni, hogy ha ezt alkalmazni akarjuk, ezt azelőtt tegyük, mielőtt sztereo reverbet, delayt, vagy egyéb sztereo effektet használnánk szoba szimuláció vagy egyéb hatás végett. Tény, hogy az analóg eszközök használata macerás és lehet, hogy nem ad mindig hozzá túl sokat a hanghoz, ezért természetesen szoftverekkel próbálkozzunk először. De az a tapasztalatom, hogy egy közepesen jó kompresszor már lepipálja a szoftveres társaikat. DSP ide UAD oda, a szoftveres kompresszorok még mindig nem érték utol a jobb analóg cuccok hangzását. Így ha nagyon kényes a nyersanyag, megpróbálkozhatunk analóg kompresszorral is, ha az nem VCA kompresszor.

Nagyjából kezd összeállni minden. Hová pozicionáljuk a dialógus hangerőt? Akárhogyan kezdtük is a projektet, az elején még soha nem ott szól semmi ahol kellene. Most azonban úgy, hogy a dialógusok szinte készen vannak, végre beállíthatjuk a megfelelő szintre. Ennek értéke viszont több tényezőtől függ. Van aki azt írta neten, hogy ő a 10-11 dB True Peak értéket preferálja. Én alacsonyabb értéket használok. De bárhogy állítjuk be, minden mást ezek után kell beállítani. Ha pedig a keveréssel készen vagyok a hangerőket annak függvényében véglegesítem a standard szintre, hogy mit mutat a loudness meter.

Ha az értékek szerint minden rendben, nagyjából azt halljuk ami várhatóan a moziban is megjelenik de egy két helyen a dialógus érthetősége még mindig nem az igazi, EQ-val javíthatunk az adott szakaszon. Itt már csak finom emelést alkalmazzunk azokon a frekvenciákon ahol az érthetőség javul.