Zenei pályafutásom során néha előfordult, hogy egy dal elkészülte után a megrendelő nem volt elégedett azzal amit hallott, míg én nagyon jó munkának tartottam a végeredményt. Természetesen adódott úgy is, hogy én futottam mellékvágányra, de sokszor tényleg megfelelő munkát végeztem. Ilyenkor egy negatív kritika kétféle reakciót válthat ki az emberből.

Haragot, amikor felbosszantod magad, hogy az egész éjszakát keveréssel, hangszereléssel töltötted, a megrendelő meg lenullázza a munkád. Vagy elgondolkozol, hogy mi az igazságtartalma a kritikának. Az idő múlásával egyre nyugodtabb az ember, általában megpróbálom megfejteni a megrendelő elképzeléseit ami sokban segít, hogy úgy alakítsam a dalt, hogy a végeredmény számomra is megfelelő legyen és a másik fél is megtalálja a dalban azt amit keres. Sokszor tehát nem arról van szó, hogy a megrendelő nehéz eset lenne, inkább csak nem behatárolhatóan fogalmazza meg amit szeretne. Sajnos azonban tudomásul kell venni, hogy egy két ember nagyon nehéz eset. Tehetsz bármit, nem lesz jó az amit csinálsz, mert az ő fülében nem az szól. Ők általában egy séma szerint gondolkoznak, semmi sem elfogadható ami más. Szóljon úgy mint az xy zenéje.

Természetesen ha a példazene jó, nincs gond, de ha tudom, hogy az a zene amihez hozzámérjük az általunk készített munkát elhibázott keverésű, mindig elmondom, hogy hiba ahhoz a zenéhez mérni a létrehozandó művet. Kellemetlen amikor gyönyörű teret adok a hangszereknek és szépen kidolgozom, de a megrendelő olyan zenéhez ragaszkodik ami nem előnyös. A meggyőzhetetlen megrendelővel egész egyszerűen nem tudsz mit kezdeni. Ilyenkor felmerül az emberben, hogy merjem-e a nevem adni a munkához, ha úgy csinálom meg, ahogy kérték? Ez egyedi megítélés kérdése. Általában elmagyarázom a megrendelőnek, hogy miben látom a problémát, adott esetben elmondom neki, hogy szükséges egy minimális bizalom a másik szakmai képességeit illetően. Ha a megrendelő hajlik a változtatásra, akkor képes vagyok egy olyan zenét produkálni ami még nekem is elfogadható. Ha nem, akkor csak rajtam áll, hogy folytatom-e a munkát.

Természetesen a fenti eset nem azonos azzal amikor konstruktívan megbeszélünk valamit és a természetes módján változik a zene. Azzal ugyanis nincs probléma. A legtöbb esetben előnyére változik a zene.

Néha adódik úgy, hogy minden rendben van, de a megrendelő talál egy sztárzeneszerzőt, vagy olyat, akinek éppen arrafelé vannak kapcsolatai, amerre ő szeretne haladni. Volt már úgy, hogy gyönyörűen kikevertem egy több sebből vérző nyers dalt, végül egy másik szaki munkáját hallottam meg a rádióban ami ugyan tisztességes iparos munka volt, de ötször annyiba került a megrendelőnek. A rádió játszotta párszor és ennyi volt. Ezzel viszont nem kell foglalkozni. Ilyen világ ez.

Néha már azelőtt befejeződik a munka, mielőtt igazán elkezdődne. Nem mondom, hogy veszett drágán dolgozom, de amikor mondok egy jó árat és még az is magas, ezek az emberek általában mindent ingyen szeretnének. Megtanultam az idők során, hogy nem érdemes aprópénzre váltani azt a tudást amivel rendelkezem.

A fentebb felsorolt esetekben a problémás személyek nagy része szakmán kívüli, azaz nem sok fogalmuk van arról, mivel jár egy minőségi zene elkészítése.

A helyzetet rontja, ha a megrendelőnek egy félkész terméket mutatsz, és hozzáteszed, ez még nincs kész. Mindenkinek azt javaslom, hogy ha számunkra idegeneknek dolgozunk, legalább 80-90 százalékos elkészültségi arányban mutassuk meg a dalt! Előtte ne nagyon! Nyilván, ha konstruktív együttműködésen alapuló munkáról van szó, zenészek aktív részvételével, az más tészta. De egy reklámzene, filmzene, stb esetében, ahol alapvetően a szerző egyedül hozza létre a dalt, ne fussunk ebbe a hibába!

A néhány mellékvágány ellenére érdemes zeneszerzéssel foglalkozni, ugyanis sokan valóban tisztelik a zeneszerzők munkáját, és egy-egy jól sikerült munka nagyban kárpótol minket zenészeket. A félrecsúszott projektekből szerencsére jóval kevesebb van, mint sikeresből. Akadnak átlagos munkák is, de néha bejön egy-egy olyan munka is, amire nagyon büszke tud lenni az ember.

További cikkek

Comment Form is loading comments...